|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Pop, Dorin 1999. február 15.Takács Csaba RMDSZ-ügyvezető elnök február 9-i besztercei látogatása után megelégedését fejezte ki az új megyei RMDSZ-vezetőséggel kapcsolatban, kiemelve, hogy felelőtlenség lenne "ha nem segítenénk ezt a helyi erőforrást, ezt az új választmányt", amely konkrét elképzelések alapján akar működni. A politikus látogatása során találkozott Dorin Popescu prefektussal, a gazdasági és a civil szférát képviselő személyiségekkel; ugyanakkor tájékozódott olyan települések infrastruktúrális igényeiről, ahol nagyrészt magyarok élnek. Takács hangsúlyozta, hogy elvárja, hogy "a magyarlakta települések esélyegyenlőséget élvezzenek olyan településekkel, ahol történetesen nem élnek magyar nemzetiségű lakosok". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./2000. október 9.Dávid Ibolya igazságügyi miniszter részt vett az október 6-i aradi megemlékezéseken, megbeszélést folytatott Dorel Popa aradi polgármesterrel az Aradon tervezett román-magyar megbékélési park létrehozásáról és az aradi szabadságemlékmű ott történő végleges elhelyezéséről. A sajtóértekezletet tartó miniszter asszony elmondta: már az év első felében kérte az aradi városi vezetést, vitassák meg az emlékpark kérdését, de akkor a romániai helyhatósági választás utánra maradt az ügy. Az új polgármester, Dorin Popa most kedvezően viszonyult a felvetéshez. Az első elképzelések szerint a várból kiszabadított szabadságemlékmű megsérült szobrait már ideiglenes helyükön restaurálták volna, de egy magyarországi szakértői bizottság szerint e munkálatot a végleges felállításkor kell elvégezni. - A téli csapadék hatására ismét átszakadhat a gát Nagybányán az Aurul vállalatnál, s akkor újabb, a korábbihoz hasonló ciánszennyezés kerülhet a Szamosba, a Tiszába - figyelmeztetett Gönczy János, Tisza-Szamos kormánybiztos, aki szerint megengedhetetlen, hogy továbbra is a ciános vizet vezessék a meddőfeldolgozó üzemből a nyolc kilométerre lévő tározótóba, s onnan ismét vissza a meddőmosóhoz. A kormánybiztos felelősséggel állítja: nem felel meg a valóságnak, hogy a Tiszánál már semmi nyoma a ciánszennyezésnek. A természet megpróbálja valahogy helyreállítani az egyensúlyt, de ez már egészen más, mint amilyen a Tisza lehetne, ha nem érkezett volna a valamennyi élőlényt elpusztító, nagy mennyiségű cián. - A gazdasági-kulturális együttműködésre interrégiót hoz létre Szabolcs-Szatmár-Bereg, a romániai Szatmár megye és Ukrajna Kárpátaljai Területe. A megállapodást Nyíregyházán írta alá Helmeczy László, a szabolcsi, illetve Szabó István, a szatmári önkormányzat elnöke, valamint Viktor Baloga, Kárpátalja kormányzója és Iván Iváncso, megyei tanácselnöke. A megállapodáshoz tartozó mellékletben előírták: a határátkelők fejlesztését, az árvíz- és környezetvédelmi veszélyeztetettség mértékének csökkentését, turisztikai és sportcentrumok létrehozását, s egyben határoztak a munkácsi vár restaurálásának befejezéséről. /A múlt hét végén történt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./2002. július 18.Temesváron, a Városi Tanács ülésén a napirendi pont között szerepelt egyes parkok és utcák nevének megváltoztatása. Heves vitát váltott ki két név: a Margaréta hercegnőé és Temesvár egykori főépítészéé, Székely Lászlóé. Egyes tanácsosok az egész listát eleve elutasították, hogy biztosítva legyen a nemmel szavazók többsége. A szociáldemokraták, a nagy-romániások, a liberálisok (Dorin Popovici kivételével) leszavazták, és határozottan elutasították a szóban forgó két nevet. Ion Antonescu marsall neve vitát válthatott volna ki, azonban Gheorghe Ciuhandu polgármester kijelentette: vitának nincs helye, ugyanis a Bogdanestilor utca bírósági határozattal Ion Antonescu marsall nevét viseli. /(Sz. I.): Antonescunak van utcája Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 18./2008. április 14.„A magyar hatóságok visszaélései” ellen tiltakoztak román fuvarozók Aradon, a kamionosok a várost elkerülő, Déva és Nagyvárad felé vezető úton vonultak fel: mintegy száz jármű rendőri felvezetéssel haladt lépésben, időnként mindkét irányba. A járműveken levő feliratok többsége a magyar hatóságok szigora ellen tiltakozott, de volt olyan, amely a román közlekedési minisztériumot hibáztatta, hogy tétlen maradt. Dorin Pop, az egyesület alelnöke elmondta, hogy az elmúlt három hónapban több száz sofőr fordult hozzájuk, akik a Magyarország területén kapott bírságok miatt elégedetlenek. /Magyar–román határ. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 14./2011. december 1.EGYESÜLETBE TÖMÖRÜLTEK A BIHAR MEGYEI BORÁSZOKNagy tervekkel, számos célkitűzéssel alakult meg a Bihar Megyei Szőlészek és Borászok Vincellér Egyesülete, a tagtoborzás azonban egyelőre nehezen halad. A szervezet a közeljövőben saját boltjában, saját termékeit szeretné értékesíteni. Márciusban jegyeztették be a Bihar Megyei Szőlészek és Borászok Vincellér Egyesületét. A nonprofit szervezetnek egyelőre csak öt tagja van, s mint Chifiriuc András borász a Krónika kérdésére elmondta, nehezen halad a tagtoborzás. „Minél több megyei szőlőtermesztőt és borászt szeretnénk összegyűjteni, hogy közösen képviselhessük az érdekeinket és egymásnak is segíthessünk, de a gazdák egyelőre idegenkednek az ötlettől” – mondta Chifiriuc András. Megtudtuk: annak, aki komolyan gondolja a bortermesztést, egyéni vállalkozói engedéllyel kell rendelkeznie, de mint mondta, csak néhány ilyen szőlősgazdáról tud a megyében. Saját boltot hoznának létre. Chifiriuk András tervei között az is szerepel, hogy idővel egy saját boltot hozzon létre az egyesület, amelyben a tagok saját boraikat értékesíthetnék. A civil szervezet egyébként elsősorban az adásvétel gördülékenyebbé tételében segítene, bár a kapcsolatrendszer már így is működik, csak épp nem szervezett formában. „A szőlőtermesztők eladják a szőlőt a borásznak, az meg eladja a bort a piacon, de főként ismerősöknek, állandó vásárlóknak” – meséli. Azt szeretné, ha a szervezet növekedésével a termelést is növelhetnék, minél több embernek biztosítva ezáltal megélhetést. Úgy véli, például Nagyvárad megfelelően nagy piac ahhoz, hogy megbírjon a mostaninál sokkal több megyei bort. Elmesélte, Bihardiószegen és Érmihályfalván is járt már tagokat toborozni, kevés sikerrel, s ennek szerinte az is lehet az oka, hogy meglehetősen sok papírmunkával jár a borok megvizsgáltatása, ellenőriztetése. Ha pedig valaki eladja a saját földjén termett nedűt, bármikor számíthat ellenőrzésre a mezőgazdasági igazgatóság részéről. Szintén elriasztja a potenciális egyesületi tagokat az a tény, hogy az engedéllyel rendelkező borásznak bizony adóznia kell. Tanulnak és tanítanának Chifiriuc András úgy véli, Biharban nem nevezhető fejlettnek a borfogyasztási kultúra, s bár vannak olyan vásárlók, akik igényesek az elfogyasztott borokkal szemben, ők is inkább az ismertebb hazai vagy külföldi márkákat emelik le a boltok polcairól. Tapasztalatai szerint ez a tábor főként a negyven éven felüliek korosztályából áll, a fiatalok kevésbé figyelnek oda, mi kerül a pohárba. Ahhoz viszont, hogy saját bormárkát jegyeztessen be egy borász, komoly szaktudásra és ellenőrzött minőségű szőlőre van szükség. Hogy minél több szőlőtermesztő tanulhassa ki a szakma csínját-bínját, Chifiriuc nemrég meghirdetett egy borászkurzust is, amely remélhetőleg ősztől be is indulhat. Az érdeklődőket Dorin Popa, a nagyváradi egyetem oktatója, okleveles borkóstoló tanítja majd, és a végzettek diplomát kaphatnak. Chifiriuc András 1988 óta foglalkozik szőlészettel Bihar községben, és hamar elkezdte a bortermelést is, 1993-ban már a nemes fajtákkal kísérletezett. Gyakran szervez borversenyeket is, amelyeken a benevezett nedűket nem helyezésekbe sorolja, hanem arany-, ezüst- vagy bronzéremmel tünteti ki. Úgy véli, különösen fontos, hogy egyetlen gazda se menjen haza a versenyről üres kézzel, hiszen a cél az, hogy minél több, minél jobb minőségű bor szülessen Bihar megyében. https://biharmegyeivincelleregyesulet.blogspot.hu 2016. április 23.Ave Maria belső húrokon (Beszélgetés a Pro Urbe-díjas Szilágyi Zsolttal)Közel négy évvel ezelőtt agyérgörcs vetett véget szólóénekesi és karvezetői pályafutásának. A Vox Humana kamarakórus korábbi karnagyát idén Pro Urbe-díjban részesítette Sepsiszentgyörgy önkormányzata. Ünneplős-szomorkás beszélgetés Szilágyi Zsolttal. – Lassan négy éve lesz, hogy betegsége okán nem hallhatjuk önt. Odabenn milyen dallamok szólnak mostanában? – Az Ave Mariák. Körülbelül négyszázötven műből álló Ave Maria-kottagyűjteménnyel büszkélkedhetem, nem sokaknak lehet a világon hasonló. A kollekció jelentős részét énekeltem is. A kedvencem Schubert Ave Mariája, talán azért is, mert már gyermekként – olyan tizenkét éves lehettem – elénekelhettem a gyulafehérvári székesegyházban. Édesanyám ott volt kántor és orgonista, mondhatni, a templomban nőttem fel. Örök emlék, hogy két nyáron át Márton Áron ministránsa lehettem. – Milyennek ismerte meg a legendás püspököt? – Nagyon jó embernek, a reggeli mise után, amelyen ministráltam – s amelynek latin nyelvű szövegéből egyetlen szót sem értettem – reggelit kaptam a konyhán, és minden hónap végén száz lejt. Gyermekként nyilván nem foghattam fel, hogy ki is ő, mit is jelent a katolikusság a romániai magyarság számára. Később természetesen sokszor meglátogattam, ő meg idős korában sem engedett el ajándék nélkül. A hitemet soha nem tagadtam meg, egyetemista koromban Kolozsváron a Szent Mihály-templomba jártam, később sok alkalommal énekeltem is ott. – A kor zeneakadémiai képzésébe még belefért a szakrális zene oktatása? – Bőven, meghatározó szerepe volt. Az első év végére meg kellett tanulnunk például Mozart Requiemjét. Amikor megláttam a kottát, azt mondtam, ezt lehetetlen megtanulni. Aztán 1969-ben a zeneakadémia akkori dékánja, Dorin Pop egy lengyelországi koncertturnén rám bízta egy Mozart-mise tenorszólóját, ez volt az első szóló koncertfellépésem. – Ígéretes magánénekesi karrierkilátások ellenére mégis Sepsiszentgyörgyre költözött. Mi vonzotta egy kisvárosba? – Kezdjük onnan, hogy hiába rendelkeztem a legmagasabb tanulmányi átlaggal, Csucsára kaptam zenetanári kinevezést. Egyetlen alkalommal jelentem meg, akkor is csak azért, hogy bejelentsem: én oda nem megyek. Miután nem foglaltam el a munkahelyemet, meglehetősen kilátástalan lett a helyzetem, szerencsére Cecília nővérem egyik volt tanítványa révén Sepsiszentgyörgyre kerültem a népművészeti iskolába. A tanári állás aztán végig lehetővé tette, hogy felkészülhessek a koncertekre, fellépésekre. Bács Lajos karmestertől kaptam az első fontos felkérést 1970 szeptemberében, a rádiótelevízió zenekarával egy Monteverdi-opera tenorszerepét énekeltem Bukarestben. – Soha nem csábította a kizárólagos szólókarrier? – Nem, minden jól megfért egymás mellett. Aztán Szentgyörgyhöz kötött a kórusvezetés lehetősége is, ami már a főiskolán is nagyon érdekelt. Főleg, miután létrejött a Vox Humana kamarakórus. – Milyen szándékok, álmok, érdekek hozták létre anno a Vox Humanát? – Mindenekelőtt a megyésítés. Az 1968-as intézkedés nemcsak az adminisztratív személyzet létszámát duzzasztotta fel Sepsiszentgyörgyön, hanem egy zenei elemi iskolát és egy népművészeti iskolát is eredményezett az új megyeközpontban. Szinte egyik napról a másikra közel harminc zenetanár jelent meg a városban, ahol a zenélés a békebeli idők során is a polgári lét szerves elemének számított. 1972 kora tavaszán ültünk össze először egy éneklésre mi, zenetanárok, hiszen egyetemi éveink alatt a karéneklés a képzés szerves része volt. Az első találkozáson talán húszan lehettünk, aztán újabbak követték, egy év múlva pedig már bemutatkozó koncertet tartottunk a Dózsa György Klubban. – A kommunizmus éveiben kevés együttesnek adatott meg a külföldi fesztiválokon való részvétel. A Vox Humanának igen... – Először 1979 augusztusában jutottunk ki külföldi versenyre. A nagyon rangos goriziai versenyre való kiutazásunk engedélyezése és finanszírozása az akkor már kétszeres hazai fesztiválgyőztes Vox Humana legmagasabb szintű itthoni hivatalos elismerésének számított. Befutottunk, a megye- és városvezetés már büszkélkedett velünk. – A következő kiszállás viszont hosszú ideig az utolsónak is bizonyult. Mit tettek? Fütyültek a templomban? – Azt azért nem, de templom kétségtelenül szerepelt a történetben. A világ egyik legrangosabb zenei megmérettetésére, az arezzói versenyre neveztünk be 1982-ben, én meg nagyon szerettem volna eljutni a pápához is. Utazásunk előtt elmentem Jakab Antal püspökhöz, a segítségét kértem szállásszerzésben, illetve a pápához való bejutásban. Az utóbbi sikerében nem nagyon hittem, már csak azért sem, mert alig egy évvel voltunk az Ali Agca-féle merénylet után. Következő gyulafehérvári utamkor azonban – hatalmas meglepetésemre – azzal fogadott a püspök, hogy minden rendben, bejutunk a pápához, szállásügyben pedig keressük az orvietói püspököt. – Nem tartott tőle, hogy a küldöttséget kísérő „éber” elvtársak igyekeznek majd meghiúsítani a látogatást? – Óvatos voltam, „konspiratív” okokból csak Rómába érkezésünkkor értesítettem a társaságot a vatikáni látogatásról, a három „éber” nem is élt a kivételes lehetőséggel. Bánhatják, hiszen a Vox Humana kiemelt figyelmet kapott, az első sorokban foglalhattunk helyet a pápai audiencián. Őszentsége a következő, magyarul elmondott szavakkal is egyértelműsítette, hogy tud a kórus jelenlétéről: „Tanítsátok Isten népét szépen és ájtatosan énekelni! Apostoli áldásom reátok.” – Életre szóló élmény lehetett, de az azt követő tiltás is évekre szólt. Jóakarók „köpték be” a kórust? – Nem volt szükség rá, a vasfüggöny mögül érkezett, kiemelt pápai figyelmet kapó kórus jelenléte azonnal sajtóhír lett. A Vatikáni, majd a Római és a Szabad Európa Rádióban is „elhangoztunk”, a hírünk megelőzött bennünket. Az olaszországi turnét követően heteken át hívatták a kórustagokat a Securitatéra. A helyzet odáig fajult, hogy kénytelen voltam kihallgatásra jelentkezni az akkori első titkárnál, Rab elvtársnál. Azt mondtam neki: ha nem hagyják abba a zaklatást, a kórus feloszlik. A pártvezető nem ígért semmit, csak annyit, hogy utánanéz az ügynek. A hívogatások valóban megszűntek, viszont ötéves külföldre utazási tilalommal büntettek, ami gyakorlatilag nyolc évig, az 1989-es eseményekig tartott. Egy évvel korábban már becsomagoltunk egy csehszlovákiai fesztiválra, de indulás előtt két nappal lefújták. – Szólóénekesként volt része visszautasításban? – Soha, a különböző intézményigazgatók kézről kézre adtak. A sok emlékezetes fellépés közül az egyik legkedvesebb a strasbourgi volt, de hasonlóan meghatározó emlék a debreceni református templomban tartott koncert, amelyet a budapesti zeneakadémián is megismételtünk. Emlékezetes pillanatot éltem át Nagyszebenben is, de ellenkező előjellel. Mendelssohn Éliás című oratóriumában a próféta szerepét énekeltem, a karmester az evangélikus nagytemplom szószékébe ültetett, én meg elszunnyadtam. Egyszer csak arra ébredtem, hogy a karmester kiáltja: Élias! Én meg felugrottam, s pontosan ott léptem be, ahol kellett. Azóta is csodálkozik, hogyan voltam képes erre. Kicsit én is. – Gyermekei zenei „fertőzése” természetes volt, vagy feladatként kezelte? – Nem kellett erőltetni őket, mindketten zeneiskolába jártak, jó tanulók voltak. Hatalmas ajándék a sorstól, hogy láthatom Zsolt fiamat, amint a Vox Humanát vezényli, s hogy a közös produkció jó irányba halad. Büszke vagyok rájuk, és annak is örvendek, hogy a fiam megjelenése a kórust is felfrissítette. – Hogyan élte meg a négy évvel ezelőtti agyérgörcs utáni tudatra ébredést? Azt, hogy vége a korábbi életének? – Világvége hangulatban voltam, nagyon zavart, hogy a továbbiakban nincs éneklés, sem kórusvezetés, hogy vége a sportolásnak, a pingpongozásnak. Vagyis az egész addigi életemnek. Az is felmerült bennem, hogy így semmi értelme az életemnek. Amikor mentővel Kolozsvárra vittek, azért imádkoztam, hogy boruljon fel a mentőautó, legyen vége az egésznek. Mellém állt azonban Kölcze Ida, a lelki társam, aki segített feldolgozni ezt a traumát, és aki azóta is éjt nappá téve velem van. Végig éreztem ugyanakkor, hogy mellettem van a Fennvaló, rendszeresen Márton Áronhoz imádkozom, tőle tudom, hogy tovább kell élnem, mert Isten így akarja. – Sepsiszentgyörgy önkormányzata önnek ítélte a 2016-os Pro Urbe-díjat. Számított rá? – Nem számítottam, de nagyon örvendek neki, mert úgy gondolom, jól szolgáltam a várost, a közösséget, hiszen szinte nem akadt olyan eset, amikor ne tettem volna eleget az itthoni felkérésnek. Tanítványaim száma meghaladja az ezret, köztük a ma már világhírűnek számító tenor, Kiss B. Attila, én készítettem őt fel a zeneakadémiai felvételire. Köszönöm ezt a díjat a kórusnak, vezetőjének, a fiamnak, és a városi tanácsnak. Köszönöm Szentgyörgynek a megbecsülést. Szilágyi Zsolt Gyulafehérváron született 1946. április 8-án. Édesapja középiskolai tanár, édesanyja a gyulafehérvári érseki templom orgonistája. Iskoláit szülővárosában, később a dévai Decebal Líceum magyar tagozatán végezte. Főiskolai tanulmányok: marosvásárhelyi pedagógiai főiskola, zeneszak, majd a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia, ahol 1970-ben államvizsgázott. 1969–70-ben a Kolozsvári Magyar Opera szólistája. 1970 szeptemberétől 2014 nyarán bekövetkezett betegségéig Sepsiszentgyörgyön dolgozott a művészeti népiskolában, amelyet több mint tíz éven át igazgatott, párhuzamosan pedig Románia egyik legtöbbet foglalkoztatott magánénekese. A sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus alapító karnagya. Díjak, kitüntetések: EMKE-díj (1992), a barcelonai fesztivál karmesteri nagydíja (1999), Kriterion-koszorú (2003), a gyulafehérvári érsekség által adományozott egyházzenei kitüntetés (2010), Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013), Sepsiszentgyörgy Pro Urbe-díj (2016). Csinta Samu Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
